Egyiptom, a fáraók országa
Egyiptom egy gyönyörű és csodálatos ország Észak-Afrikában, illetve részben Délnyugat-Ázsiában. Itt található a világon a legtöbb piramis, ahová több ezer éve fáraókat temettek el. Nyugaton Líbiával, délen Szudánnal, északkeleten pedig Izraellel határos. Északon a Földközi-, keleten pedig a Vörös-tenger határolja.
Az ókori Egyiptom a világ egyik legjelentősebb nagyhatalma volt, bár az akkori és mai ország közt inkább csak a közös terület alkot kapcsot, mert a lakosság, az államszervezet és más jellemzők alapján igazából nem mondhatjuk a mai Egyiptomot az ókori birodalom örökösének.
Az ókori Egyiptom leghíresebb uralkodója, a gyermekfáraó Tutankhamon arcát az utóbbi háromezer évben nagyjából ötven ember láthatta a híres arany maszk nélkül; most azonban kiveszik a szarkofágból a múmiát, és külön őrzik meg az utókornak. A kutatók szerint erre azért van szükség, mert a szarkofágban nem tudják megfelelően megóvni a meleg és a nedvesség károsító hatásától a testet.
A maszk, és az arc, ami mögötte van, Tutankhamon időszámításunk előtt 1333 és 1324 között uralkodott, mindössze kilencévesen került a trónra. Uralkodása messze nem volt olyan meghatározó, mint amilyen híres a sírjának felfedezése után lett. Amikor 1922-ben Howard Carter brit régész megtalálta, a gyermekfáraó sírja érintetlen volt, ami szinte példátlan a sírrablók által felprédált egyiptomi Királyok völgyében. A felfedezés sajtóvisszhangját tovább növelte, hogy a régészek közül néhányan homályos körülmények között haltak meg később. A fáraó átkának története hamarosan az egyik legismertebb városi legenda lett világszerte, Tutankhamon arany halotti maszkja pedig a leghíresebb lelet az ókori Egyiptomból.
Királyok Völgye
I.e.1500 és 1000 között az Újbirodalom fáraói úgy döntöttek, hogy egy félreeso sivatagi völgybe temessék oket. Munkások százai vésték a földbe a királyok csodálatosan díszes sírjait.
A legtöbb sír három részből áll: egy hosszú, lejtős folyosó vezet az első előszobához, innen indul a második, már rövidebb filyosó, a második előszobához, és néha innen egy harmadik folyosó vezet a sírkamrába. Innen lehet lejutni az utolsó helyiségbe, ahol a fáraó sírja van. A folyosók mentén külön helyiségek szolgálnak a fáraó túlvilági életéhez szükséges ingóságok, kincsek, élelmiszer-tartalékok elhelyezésére.
Az első folyosón egy nagy akna van, amelybe az esetlegesen befolyó eső csoroghat, illetve amely meggátolja a behatolásban. A merész tolvajokat álajtók és zsákutcák várják. Kívül katonák strázsálnak. De még az ilyen védelem sem tartja távol a sírrablókat. Az Újbirodalom végétől kezdve minden sírt kifosztottak, és a kincseket szétszórták. A papok úgy döntöttek tehát, hogy a királyok múmiáit a völgyben rejtik el. Csak a fiatal fáraó, Tutanhamon sírját találták meg érintetlenül.
Abu Szimbel Asszuántól 280km-re, délre található. II. Ramszesz a saját és a legnagyobb egyiptomi istenek tiszteletére monumentális sziklába vájt templomegyüttest épített a csillogó Nasszer tó partján. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Az Asszuáni gát építésekor a tó vízszintje megemelkedett, így az épületeket csak úgy tudták megmenteni, hogy több mint ezer darabra vágták, és magasabban fekvő helyre szállították. A fő templom kapuját 33 méter magas kettős koronát viselő 4 monumentális Ramszesz kolosszus őrzi.
Az Abu Szimbel-i templomokat – a Nagy Templomot és a Kis Templomot – délen, Núbiában emeltette Ramszesz, minden lakott helytől távol. A hely, ahol a templom épült, már korábban is szent helynek számított, már Horemheb is emelt itt egy szentélyt. A helyszín kiválasztásában valószínűleg nagy szerepet játszottak a vidék adottságai. A komplexum a fáraó hosszú uralkodása alatt Núbiában épült hét sziklatemplom legnagyobbika volt. Szerepe minden bizonnyal az volt, hogy emelje Egyiptom tekintélyét a birodalomnak ebben a távoli szegletében a déli szomszédok előtt és egyben megerősítse az egyiptomi vallás helyzetét a régióban. A templomok építése Ramszesz ötödik uralkodási évében kezdődött és mintegy húsz évig tartott; a 24. uralkodási évben szentelték fel, de az építkezés még a 35. évig tartott. Az építkezéseken hadifoglyok dolgoztak.
1954-ben, amikor tervezni kezdték az Asszuáni-gát megépítését, a létrejövő víztározó, a Nasszer-tó teljesen elborította volna a templomokat. 1959-ben nemzetközi kampány indult Núbia déli része ősi történelmi emlékhelyeinek megmentéséért, amelyeket a Nílus vizének emelkedése fenyegetett a gát megépítése miatt. Abu Szimbel templomai szudáni területről egyiptomi területre kerültek.
Az akció Abu Szimbel megmentésére 1964-ben indult és a végére 36 millió amerikai dollárt emésztett fel. 1968-ra a templomok szikláit hatalmas tömbökre vágták szét, majd a darabokat 65 méterrel nagyobb tengerszint feletti magasságban és a folyótól 250 méterrel távolabb újra összeillesztették. Az áthelyezésen körülbelül 1700 munkás dolgozott. Ez volt a történelem egyik leghatalmasabb régészeti mentőakciója.
Ma naponta ezrek látogatják meg a sziklatemplomokat. A legközelebbi városból, Asszuánból buszkonvojokkal érkeznek a turisták; a légi úton érkezők számára repülőteret is építettek a közelben.
Aki Egyiptomba készül nyaralni, az biztos lehet benne, hogy csodálatos és egy egész életre szóló élményeket fog szerezni a látogatás alkalmával, hiszen rengeteg történelmi csodával találkozhatunk ebben az izgalmas országban.
